Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


KULTURKAMPF A MAGYAR ÍRÁSÉRT

2012.10.31

KULTURKAMPF A MAGYAR ÍRÁSÉRT
Kísérlet a székely-magyar rovásírás kazárosítására

A székely-magyar rovásírás ügyében körvonalazódó kulturháború miatt a Magyarok Világszövetsége kérte felvételét a Magyar Szabványügyi Testületbe. Patrubány Miklós elnök Gyetvay György Gergely történész, informatikus, a Magyarok Világszövetsége Elnökségének tagja személyében nevezte meg a szövetség képviselőjét, aki sajtószolgálatunknak nyilatkozott a legújabb fejleményekről.

Ismeretes, mondta sajtószolgálatunk érdeklődésére Gyetvay György Gergely, hogy a Magyarok Világszövetsége pár hónappal ezelőtt kénytelen volt felszólalni a székely-magyar rovásírás ügyében. Mára kiderült, hogy aggályaink nem voltak alaptalanok. Fontos előzményként tudni kell, hogy részben a Magyarok Világszövetségének kezdeményezésére, valamennyi magyar rovásiskola bevonásával, közmegegyezéssel született egy megállapodás a szabványosítandó rovás-jelkészletről. E megállapodás legitimálására az ügy további vitelét kezébe vevő csoport messzemenően felhasználta a Magyarok VII. Világkongresszusának erkölcsi, nemzetpolitikai súlyát, hiszen annak Zárónyilatkozata méltatta a megállapodás létrejöttét. Ez 2008-ban történt.

Azóta hiába vártuk, hogy a nemzetközi számítógépes jelkészletet (UNICODE) bővítsék az ősi magyar írásjelkészletével. Mint kiderült, fent említett [Hosszú Gábor és társai ...szerk.] csoport önkényesen megváltoztatta a nemzetközi szabványügyi testülethez benyújtott folyamodványt, és harsány nacionalista felhanggal, annak örve alatt, hogy az eredeti előterjesztés nevéből - Old Hungarian Script - hiányzik a magyar „rovás" szó, megpróbálta egy kalap alá vonni a székely-magyar rovásírást a kazár írás jelkészletével...

A Magyarok Világszövetsége azért kérte felvételét a Magyar Szabványügyi Testületbe, hogy ezt az álságos, magyarellenes kísérletet megakadályozza

- nyilatkozta sajtószolgálatunknak Gyetvay György Gergely, aki kifejtette:

Az ügy nagyon álságos. Joggal kérdezheti bárki, hogy mi a gondunk azzal, ha a székely-magyar rovás karakterkészlete kibővül néhány további karakterrel, tulajdonképpen a kazár írásjelekkel? Miért válna ez kárára a székely-magyar rovásnak, hiszen az a karakterkészlet része lesz „a Kárpát-medencei székely-magyar kazár" szkriptnek, így azzal minden magyar szöveg lejegyezhető, csak lesznek további karakterei is?

Válaszunk erre

- folytatta Gyetvay György Gergely -

az, hogy a probléma lényege kultúrtörténeti, kultúrpolitikai kérdés, hiszen a székely-magyar (Old Hungarian Script) az önmagában egy egységes rováskészlet, ahhoz hozzátenni és elvenni belőle nem lehet. A kazár írás rováskészletét ehhez hozzáilleszteni megtévesztő és csak a történelemhamisítás eszközéül szolgálhat.

Mert gondolkozzunk: Mit szólnának hozzá egyesek, lenne-e konfliktushelyzet abból, ha mondjuk szabványosítani szeretnének egy olyan szkriptet, hogy „közel-keleti zsidó-arab írás", amely betűkészlet csak kiegészülne az arab írásjelekkel, tehát a zsidó szövegek ettől még minden további nélkül lejegyezhetők lennének?! Okozna-e ez hatalmas politikai konfliktust szerte a világban?

Arra a kérdésünkre, hogy miként oldható fel ez a konfliktus, Gyetvay György Gergely válasza:

Én a megoldást abban látom, hogy az „Old Hungarian Script" néven szabványosításra beadott rováskarakter-készlet legyen egy önálló szkript és, ha valaki ragaszkodik a kazár íráshoz, az adja be külön szabványosításra az „Old Kazarian Script"-et, amiben viszont semmi esetre sem szerepelhet a székely-magyar karakterkészlet.

MVSZ Sajtószolgálat
2012. június 22.

MI IS ZAJLIK A ROVÁSÍRÁS KORUL?

Joó Ádám összefoglaló levele

A Magyarok Világszövetsége, mint a nemzeti szintű intézmények körében az egyetlen következetes támogatója felbecsülhetetlen kultúrkincsünk, a székely-magyar rovásírás ügyének, a közelmúltban kénytelen volt az általa észlelt folyamatok miatt fölszólalni. A 2008-ban biztatóan, közmegegyezés alapján elindult szabványosítási folyamat nem csak megtorpant, hanem egyenesen veszélyes pászmára csúszott. Erre utalt minapi közleményünkben Gyetvay György Gergely történész, informatikus, akit a Magyarok Világszövetségének elnöke, Patrubány Miklós kinevezett, hogy a rovásírás nemzetközi szabványának kialakítása során képviselje az MVSZ álláspontját a Magyar Szabványügyi Testületben. Sajtószolgálatunknak adott nyilatkozatát e közlemény végén megismételjük.

Pár nappal ezelőtt Joó Ádám, az egyetlen hazai webfejlesztéssel foglalkozó lap főszerkesztője, informatikus levelet írt a Magyarok Világszövetsége elnökének, amelyben összefoglalta a rovásírás számítógépes szabványa kidolgozásának eddigi lépéseit. Tekintettel arra, hogy a levél fontos, közérdekű információt tartalmaz, szerzőjének és címzettjének hozzájárulásával sajtószolgálatunk alább teljes terjedelmében közzéteszi.

Joó Ádám főszerkesztő levele

Tisztelt Elnök Úr!

2008 novemberében találkoztunk itt Csömörön, a Glória Victis emlékműnél, ahol az 1956-os szovjet intervencióra emlékeztünk, és sikerült váltanunk pár szót, majd nem sokkal később az invitálásnak eleget téve a Magyarok Házában hosszabban is elbeszélgettünk. Sajnos az ember néha csatát veszt az élettel szemben, így akkoriban nem tudtam jelentkezni, de ügyünk állása, és a Magyarok Világszövetségének nemrég kezembe jutott nyilatkozata (http://mvsz.hu/sajtoszolgalat/20120406/ravasiras.html) arra sarkallt, hogy tollat ragadjak, és felelevenítsem az elmúlt években történteket.

Hosszú évek óta dolgozom szoftverfejlesztőként, az egyetlen hazai webfejlesztéssel foglalkozó szakmai lap főszerkesztőjeként, a legnagyobb múltú hazai szakmai konferencia főszervezőjeként 2008-ban határoztam el, hogy kezdeményezem a rovásírás nemzetközi szabványosítását, hogy az végre mind nyomtatásban, mind számítógépen, legfőképpen a világhálón használható legyen a mindennapi életben.

Levelezésbe kezdtünk Michael Everson ír-amerikai írástörténészszel, aki a Berkeley Egyetemen működő Script Encoding Initiative támogatásával az évtizedek során a világ több tucat írásrendszerének szabványosítását vitte véghez a Unicode és Nemzetközi Szabványügyi Testület munkájában részt véve, és a téma egyik legelismertebb nemzetközi szakértője; és Szelp Szabolccsal, Ausztriában élő barátunkkal, aki nyelvészként végzett, és jelenleg a Bécsi Egyetemen a rovásírásból írja doktori disszertációját - a nikolsburgi ábécé szerzőjének azonosítását bemutató dolgozata tavaly jelent meg a Magyar Nyelvtudományi Társaság folyóiratában, a Magyar Nyelvben.

Hamarosan felvettük a kapcsolatot dr. Hosszú Gábor villamosmérnök docenssel, akivel Michael mintegy tíz évvel korábban már egyeztetett, ő lévén az egyetlen, akit az interneten keresztül elért, ugyanis Hosszú Gábor weboldalán akkoriban a saját maga és mások által készített betűkészleteket (melyekben a latin ábécé karakterei vannak rovásbetűkké átrajzolva) tett elérhetővé, azonban akkoriban a közös munka kútba esett. Tíz évvel később tehát Michael őt kérte meg, hogy 2008 nyarán hívjon össze egy szakértőkből álló megbeszélést, ahol bemutathatjuk a Michael és Szabolcs által összeállított, a Nemzetközi Szabványügyi Testületnek megküldendő előterjesztést, és ehhez az érdekeltek jóváhagyását kérhetjük.

A 2008. július 12-én megtartott találkozón hármunkon kívül jelen volt Szakács Gábor és Friedrich Klára, Libisch Győző, Tisza András, Bakonyi Gábor, Rumi Tamás, Sípos László és Hosszú Gábor is, és a megbeszélés végére minden jelenlévő által elfogadott álláspontot alakítottunk ki a szabványosítandó jelkészletről. Azonban a nyár végére kiderült, hogy Hosszú Gábor a hátunk mögött szervezkedésbe kezdett, és leginkább a Michael külföldi személyére alapozott retorikával sokakat meggyőzött arról, hogy egy általa írott előterjesztést támogassanak, mely mindösszesen annyiban különbözött a miénktől, hogy az írás a nemzetközi tudományos szakirodalomban ismert, sok más ősi írásrendszerhez (Old Italic, vagyis etruszk, Old Turkic, vagyis ótürk, Old Arabic, óarab és Old Persian, óperzsa stb.) hasonló nevét - Old Hungarian Script, tehát a régi magyar írás -, a nemzetközi közönségnek semmit nem mondó Hungarian Rovas-ra cserélte, azzal az igaztalan állítással, hogy az előterjesztésünk holt írásként kívánja a rovásírást szabványba emelni. Az általa benyújtott előterjesztés másik eleme az összerovásokat érintette. Mint az köztudott, a rovásbetűk szabadon összeróhatok, mely a korszerű számítógépes technológiával is megvalósítható, a karakterek közé szúrt speciális jel bevitelével, így lehetővé téve, hogy bármely két vagy több karakterből ligatúra, összekapcsolt betűsor keletkezzék. Hosszú Gábor azonban ragaszkodott ahhoz, hogy (a korábban készített betűkészleteiben található) előre összeállított összerovások szerepeljenek a szabványban, annak ellenére is, hogy az ISO képviselői egyértelművé tették, hogy ez már csak azért sem lehetséges, mert a betűk összekapcsolásának elfogadott módja ma már a fent leírt eljárás.

Nem kellett sokat várni, és Sípos László vezetésével (akiről azon kívül, hogy saját bevallása szerint akkor érkezett külhonból, többet nem tudni) megalakult a Rovás Alapítvány, mely legjobb tudomásunk szerint máig Sípos Lászlót, Hosszú Gábort és Rumi Tamást jelenti, és nagy lendülettel kezdte meg kifejteni propaganda tevékenységét előterjesztésük mellett, melynek első lépéseként Gödöllőn Élő rovás címmel konferenciát hívtak össze, melyről mi csak utólag értesültünk a sajtóból, ugyanis nem hívtak meg minket - Sípos László utólagos bevallása szerint szándékosan. Itt a jelenlévők elfogadtak egy betűkészletet, és - választás nem lévén -, támogatásukról biztosították a Rovás Alapítvány beadványát. A konferenciáról könyv formájában is készült beszámoló. Időközben Hosszú Gábor delegáltatta magát a Magyar Szabványügyi Testületbe, így a saját beadványát, mint a téma egyetlen „szakértője" a műszaki bizottságban, a nemzetközi vitán és szavazásokon képviselhette, mint a Magyar Szabványügyi Testület javaslatát. Annak ellenére, hogy saját előterjesztésünkben az évek folyamán fájóbbnál fájóbb kompromisszumokat kellett kötnünk a konszenzust áhítva, a másik oldalról ilyennek jelét sem tapasztaltuk.

Józan ésszel ilyesmi nem is várható olyan féltől, aki a kommunikáció minden formájától elzárkózik: Hosszú Gábor egy bécsi konferencia alkalmával például több órán keresztül ült velünk szemben karnyújtásnyi távolságra úgy, hogy mindez idő alatt egyetlen alkalommal sem nézett ránk, és a feltett kérdéseinkre a bizottság más tagjainak válaszolt.

A Rovás Alapítvány következetes nyelvhamisításának köszönhető, hogy az érdeklődők körében egyre elterjedtebb az ősi magyar írás megnevezése, mint „rovás", szemben az évszázados múltú, és néhány éve még természetes „rovásírás" szóval. A rovás az egyik legrégibb magyar szavak egyike, és az önálló, a rovásbetűkkel csak a múlt század óta közösen kezelt számrovás neve. A „sok van a rovásán", „rovott múltú" szófordulatok mind a pásztornépek ősi számviteli rendszerének emlékét őrzik. Összemosása a székelyek által megőrzött írással hasonló ahhoz az újkeletű törekvéshez, melyben két másik, soha meg nem fejtett írásrendszert, köztük a kazár írást próbálja meg egy úgynevezett „Rovás" íráscsalád tagjaként rokonságba hozni a rovásírással, és az Egyetemes Karakterkészletben együtt szabványosítani. Ezen kívül Hosszú Gábor előterjesztésébe újonnan feltalált betűket is felvett, mint az x, y és q, azt állítva, hogy a modern használathoz szükséges ezek bevezetése a rovásírásba, illetve új jelet használ az ű hang lejegyzésére; Rumi Tamás kilenc új rovásszámot alkotott, melyek nemzetközi szabványba emelését szintén kérték.

Csalódva, látván a Gödöllői megállapodás felrúgását, a jelenlévők Szondi Miklós rovásírás-oktató szervezésében 2012. április 21-22-én „Egységes rovás" címmel értekezletet szerveztek Solton, melyre mind mi, mind a Rovás Alapítvány meghívást kapott. Az összejövetelen tizenhárom szakmai szervezet tagjai, összesen hetvenegy fő volt jelen, beadványunkat Szabolcs és jómagam, a Rovás Alapítvány előterjesztését Sípos László és Rumi Tamás képviselte. Az értekezlet végén az akkor jelenlévő 53 fő (a négy érintett kivételével) szavazott a kérdésben, hogy melyet támogassák a nemzetközi szabványosítás folyamatában. A Michael Everson és Szelp Szabolcs jegyezte előterjesztésre 33 fő szavazott, míg a Hosszú Gábor által jegyzettre mindösszesen 2 fő. 14 fő főleg a műszaki ismeretek hiányára hivatkozva tartózkodott. A Rovás Alapítvány későbbi megnyilvánulásaiban kétségbe vonta az értekezlet résztvevőinek hozzáértését, mi több, még ahhoz sem járultak hozzá, hogy a találkozóról készített fényképfelvételeken megjelenjenek.

Tisztelt Elnök Úr! A szabványosítás folyamatában most is minden lépésért meg kell küzdenünk, annak ellenére, hogy a nemzetközi gyakorlatot figyelembe véve, ősi írásunkat már két éve használhatnánk a számítógépen, ha munkánkat nem akadályozzák. Eközben nap mint nap szembe kell néznünk azzal, hogy négy éves munkánkért cserébe nemhogy elismerést nem kapunk, de rágalomhadjárat folyik ellenünk minden lehetséges médiumon, arcátlan hazugságokat terjesztve, hazaárulónak bélyegezve bennünket.

Erőnket és lehetőségeinket meghaladja, hogy minden fronton kiálljunk becsületünk mellett, hisz az elvégzendő munka is leköti energiáinkat, figyelembe véve, hogy mindezt ellentételezés nélkül, családunktól és barátainktól elvett időben végezzük.

Tisztelt Elnök Úr! Kérem, hogy a fentieket figyelembe véve, és a Magyarok Világszövetsége által közzétett állásfoglalás szellemében, elősegítve a magyar nemzet ősi írásának mielőbbi feltámadását, biztosítsa törekvésünket nyilvános támogatásáról. 

Tisztelettel: Joó Ádám
MVSZ Sajtószolgálat
7567/120702

SZABVÁNYOSÍTOTT(?!) ROVÁSTÁBLÁK: NEMZETI PROGRAM, VAGY ÜZLET?
Szakács Gábor írása

2010 ősze óta a települési rovásfeliratos névtáblák állítói különös jelenséggel szembesülnek. Bejelentett szándékukat követően a Magyar Közút Nonprofit Zrt. a Rovás Alapítványhoz irányítja őket, amely majd véleményezi, hogy a tábla megfelel-e az elvárásaiknak. Tehát két fajta táblát látnak az út vándorai a települések határában: egyedien díszített, fából készülteket és jellegtelenül egyforma fémlemezeket egyen betűkkel. Melyik a hiteles vagy talán mindkettő? Egyáltalán mi is történik itt?

A Magyarok Világszövetsége Erdélyi Társasága által kezdeményezett Quo vadis Székelyföld? konferenciasorozat 2003. június 21-én, Csíkszeredában megtartott zárórendezvénye megfogalmazta Székelyföld és a székelység autonómia-törekvéseit. A dokumentum Záró Nyilatkozatába Patrubány Miklós, az MVSZ elnöke javaslatára az alábbi szöveg került:

„Székelyföld autonómiáját csakis együtt, közös akarattal érhetjük el. Legyen ennek az útnak első mérföldköve az Isten ajándékaként elnyert székely rovásírás közkinccsé tétele. Kérjük pedagógusainkat és a szülőket, tanítsák gyermekeinket, hogy sajátítsák el e kincset. Kérjük székely településeink önkormányzati testületeit, hogy a helységtáblákon tüntessék fel a települések nevét a székely rovásírással is."

A székelyföldi felhívásnak Magyarországon is akadtak követői. 2007. szeptember 9-én javaslatunkra a Kunszentmiklósi Megmaradás állított rovástáblát, hagyományainkat ápoló fafaragók kivitelezésében, elvszerűen összeállított avató ünnepség keretében.

Úgy tűnik, hogy a székely-magyar rovásírás körül valóságos kultúrháború körvonalazódik. Sajtószolgálatunk korábbi közleményeiből kivehető egy olyan szándék, amely összemosná a székely-magyar szellemi örökség élő ékességét, a halott kazár írással. Pár nappal korábban közzétettük Joó Ádám levelét, amelyből - máig érdemben senki által nem cáfoltán - kirajzolódott, hogy a székely-magyar rovásírás nemzetközi szabványosítása folyamatában egy csoport felrúgta a korábban kialakult közmegegyezést, és saját, ideológiai alapú elképzeléseit próbálta szabvánnyá erőltetni. Most a magyar rovásírók közösségének egy másik ismert szereplője juttatott el sajtószolgálatunkhoz nyilvánosságra szánt írást. Szakács Gábor cikkéből kirajzolódik, hogy a székely-magyar rovásírás körül dúló háborúban az ideologikus elemeken túl megjelenik az üzlet és a maga a politikum is. Alább közzétesszük Szakács Gábor írását.

Három évvel később, 2010 augusztusában érdekes hír látott napvilágot. Sípos László, a Rovás Alapítvány kuratóriumi elnöke bejelentette, komoly táblaállítási mozgalmat indítanak és hivatalosan, a közútkezelő által engedélyezett, rovásírás feliratú táblákat helyeznek ki. Akkorra már majd harminc a fentiekben jelzett táblát avattunk, köztük a Felvidéken is, anélkül, hogy a Magyar Közút Nonprofit Zrt.-t bárki megkérdezte volna, vagy az kifogást emelt volna. A helyzetet még érdekesebbé tette, hogy Sípos bejelentését megelőzően, elfoglaltságom miatt 2009 februárjában a felvidéki Ipolybalog tábla avatására Hosszú Gábort és Rumi Tamást, mindketten a Rovás Bizottság (ma már a Rovás Alapítvány) tagjai, kértem fel. Elfogadták és akkor még nem kifogásolták a közútkezelő, valamint az annak megfelelő felvidéki hatóságok engedélyének hiányát. 2009 februárja és 2010 augusztusa között tehát történt valami.

A magyarázat Szegedi Csanád EP képviselő két egymást követő nyilatkozatának összevetéséből rajzolódik ki.

Szegedi Csanád 2011. augusztus 8-án kiadott Közleményében írta:

... Tavaly hirdette meg a Jobbik Magyarországért Mozgalom a rovásírásos táblaállítási missziót (...) 2003-ban indult egy nagyobb, átfogóbb mozgalom Székelyföldön, ahol a Csíki-medencében több táblát is helyeztek ki. Ezt a kezdeményezést importálta a Jobbik Magyarországra."

Viszont 2012. január 24-én a Barikádban már így nyilatkozott:

...A táblaállítási misszió 1990-ben Székelyföldről indult el. 2003-ban a Székely Nemzeti Tanács hirdette meg, hogy székelyföldi településeken kerüljenek ki székely-magyar rovásírással a helységnévtáblák. Tulajdonképpen mi ezt importáltuk a Rovás Alapítvánnyal együtt."

A két nyilatkozat között eltelt fél év alatt Szegedi Csanád „átírta" a Magyarok Világszövetsége Erdélyi Társaságának korszakos kezdeményezését az annak idején még nem is létező Székely Nemzeti Tanács javára, a Magyarországra importált mozgalmat pedig „átemelte" a számottevő politikai erővé vált Jobbik hatásköréből egy alig ismert, szűkkörű társaságéba, a Rovás Alapítvány hatáskörébe.

E két, több mint furcsa gesztus közül az utóbbival szeretnék részleteibe menően foglalkozni. Vajon kikből áll a Rovás Alapítvány, és milyen érdemekkel váltak arra méltóvá, hogy a Székelyföldről Magyarországra „importált" mozgalom főszereplőivé, és mint alább látni fogjuk, majdhogynem hatóságává váljanak?

Fontos előzmény, hogy 2008 tavaszán-nyarán, minden számottevő magyar rovásiskola közös megegyezésével elfogadtuk a székely-magyar rovásírás számítógépes szabványosításra alkalmas jelkészletét. Ám később, a nemzetközi szabványosítás során előtérbe került egy korábban nem létező fél, a Rovás Alapítvány, Sípos László kuratóriumi elnöksége mellett, Rumi Tamással és Hosszú Gáborral főszerepben.

2011. március 11-i keltezéssel egy települési rovásfeliratos táblát kezdeményező személy megkeresésére furcsa, 13 oldalas választ kapott a Magyar Közút Nonprofit Zrt-től. Idézek a válaszlevélből:

...A 2010. évben a Közlekedésfejlesztési Koordinációs Központ és a Magyar Közút Nonprofit Zrt. szakfelügyelete mellett a Rovásírás Alapítvány összeállított egy tájékoztató anyagot a településnevet rovásírással feltüntető táblákra vonatkozóan...

(...) A táblaállítás engedélyezése és jóváhagyása Magyar Közút Nonprofit Zrt. hatásköre. A formai egység ellenőrzését és a rovásírást illető szakmai felügyeletet a Rovás Alapítvány gyakorolja."

A tájékoztató tehát felügyeleti jogot ad a Rovás Alapítványnak, és egyúttal reklámtáblának minősíti a rovásírásos-helységnév táblákat és mint ilyeneket, kizárólag az egyen fémtáblákat fogadja el.

Kérdés: Ha a Magyar Rovásírók Közössége, a későbbi Rovás Bizottság fogadta el a szabványosítás tervezetét, akkor milyen jogon lett a táblaállítás szakmai felügyelője az erre a feladatra senki által fel nem hatalmazott Rovás Alapítvány?

Erre szerettem volna választ kapni a Zrt.-től. írásos kérdésemre Horváth József titkárságvezető az alábbiakat írta.

Társaságunk a rovástáblák egységes megjelenése érdekében fogadta el a Rovás Alapítvány ... közreműködését. (... ) tudatában vagyunk annak, hogy az alapítványnak hatósági jogköre nincs (...) A településtáblák amúgy a KRESZ táblák közé tartoznak azokat saját hatáskörben helyezzük ki."

Ezzel szemben Árva Milán a Zrt. kommunikációs főmunkatársa már azt írta, hogy

...A rovásfeliratos táblákat sem mi, sem más jogszabály nem minősíti KRESZ táblának. Éppen ezért a kérelmeket úgy bíráljuk el, mint a reklámtábla kérelmeket..."

Hozzátette, hogy

A Rovás Alapítványnak semmilyen hatósági jogköre nincs, semmilyen jogszabály nem ruházza föl hatósági jogkörrel (...) bárki, bármilyen kialakítású táblát elhelyezhet, ha az közúti érdekeket nem sért."

Árva Milán és Horváth József válaszából kiderül, hogy saját cégük, a Magyar Közút Nonprofit Zrt. a 2011. március 11-i levélben teljesen fölöslegesen hivatkozott a Rovás Alapítványra, mint szakmai felügyeletet gyakorló szervre.

Miután a Rovás Alapítvány nem hatóság, önhatalmúan kialakított, egyen fémtáblákon lévő egyen betűi nem kötelezőek senkire nézve. Ennek ellenére, azok, akik elhiszik, hogy rovástábla állításához előzetesen ki kell kérniük a Rovás Alapítvány véleményét a feliratot készen kapják az Alapítványtól.

Szegedi Csanádot írásban tájékoztattam a visszásságról. Azt válaszolta, hogy természetesen folytatják a rovásírásos táblák állítását... (?!)

Ugyanő egyik közleményében (kuruc .info 2011. november 14.) közzétesz egy olyan rovás ábécét, amelynek több betűjét - dz, dzs, q, x, y -Sípos Lászlónak és Rumi Tamásnak tulajdonítja az itt is látható táblázat.

A Magyar Rovásírók Közössége 2008. október 4-én, alakuló ülésén, Gödöllőn fogadta el a Rovás Szabványt. Ezek a betűk akkor még Vér Sándor újkori székely-magyar rovás ligatúráiként (összerovásként), tehát nem is egyedi betűként szerepeltek. De hogyan lett ezekből Rumi és Sípos rovás ábécéje? Azoknak, akik rovástáblát szeretnének állítani egy tanácsot adhatok. Ha ezek a táblák nem akadályozzák az elektromos vezetékekhez és oszlopokhoz hozzáférést, megfelelő távolságban vannak az út szélétől, akkor hozzájuk a területfoglalási engedélyt a polgármesteri hivatal oda adja ki, ahová akarja, abba a Magyar Közút Nonprofit Zrt.-nek beleszólása nincs. Nem véletlen, hogy az így állított majd ötven fa-tábla esetében egyetlen kifogás sem érkezett a hatóságtól.

A Rovás Alapítvány szabványosítása csupán arra jó, hogy az egységes fémtáblákért és tartóoszlopaikért, de még a rögzítő bilincsekért, a tábla kihelyezéséért, valamint a kiszállásért is pénzt lehessen kérni (lásd a mellékletben). Ezt úgy hívják, hogy üzlet. Erről szól a Rovás Alapítvány és a Turul márkaboltos Szegedi Csanád fémtáblát állító, nemzeti köntösbe bújtatott együttműködése.

AZ ÉLŐ ROVÁSÍRÁS
HONLEVÉL
2012 június - július

 * * *

 Hozzászólás a magyarmegmaradasert.hu testvérhonlapunkon

#2 VÁ: KULTURKAMPF A MAGYAR ÍRÁSÉRTleszerelt 2012-11-02 13:52

Tömören összefoglalva, a "Róvás Alapítvány" néven szereplő, önhatalmán kívül semmiféle fölhatalmazással vagy hatósági jogkörrel sem rendelkező Hosszú Gábor-Rumi Tamás-Sípos László trió jobb esetben három megvezetett vagy megfélemlített ember, rosszabb esetben a magyar kilét eltüntetésére vagy legalább elködösítésére fölbérelt önjelölt "szakértők" társasága, kik szélhámossággal és a magyarellenes erők támogatásával szándékoznak meggazdagodni a magyarok hazaszeretetéből.

Így is, úgy is, ez az "alapítvány" semmiféle magyar elismerést sem érdemel; semmiféle magyar támogatásra sem méltó. Számomra kétségtelen, hogy a "Róvás alapítvány" tudva, nem tudva, egy hatalmat bitorló idegen nép érdekeit szolgálja, föltételezhetően haszonélvező szerepben.

Helyzetjelentés a frontról:
http://magyarmegmaradasert.hu/kiletunk/anyanyelvunk/item/3408