2009. 08. 15.
IZSA
Alig pislákol már némi gyertyaláng
Sűrű sötétbe szakadt a nagyvilág
Maga az ördög oson a kertek alatt
Műfénnyel hinti meg az álmokat
Zsolozsmát mormol, lelkeket kerít
Az éterben szórja üveggyöngyeit
Hiába égi jel, hiába fényes harsona
Hasztalan veri dobjait a táltosok hada
Könnyűvé vált a szó, lármává a dal
A pénz a törvény, s rendből lett zűrzavar
Kemény szívekből komor tekintetek
Üvöltik, nyüszítik; Énrám figyeljetek
Mindenki tolong, zsebekben kutat
Koszos fillérek borítják el a közkutat
Feslett lelkekben hervad a fényvirág
Már a gyökerénél matat a kapzsiság
Dadog a forrás, sír a szent berek
A még értő fülekbe is ólmot öntenek
Csak folyadék a vér, szép, aki más
Bénult nyelvekkel ordítják Barabást
Isten halk sóhaját senki sem hallja meg
S agyagtornyaiba süllyed a kritikustömeg
Az ige nem jut át a vastag falakon
S tűzzel égettetik meg a nagy Babilon
Ledobja hímes köntösét a tíz király
Pőreségük remeg, lelkükben borzadály
Leomlott, leomlott az égig érő torony
Kalmárok zokognak a füstölgő romokon
Királyt király, uralkodót uralkodó követ
Fejvesztve keresik az eltűnt sarokkövet
Tömör falakat emelnek a tengerek szívén
Nincs rés, hol bejutna csekélyke tisztafény
Hasztalan a hűs acél, súlyos csiszolt kövek
Kötésük csalfaság, csak szalma és törek
De nincs megállás, nekik minden kellene
Szívük mélyében székel a nehézségszelleme
Lényük üres edény, kietlen pusztaság
Az embert béklyózza a birtoklási vágy
Még sincs tőlük nagyobb, igazabb felkent
S őrült pókerpartira hívják ki az Istent
Körbeér a vén idő, beteljesült megint
A kör osztása, a köröszt törvénye szerint
Zúdul az égi kő, a világ megremeg
Porrá lesz minden, mit ember építhetett
Nincs többé mohóság, minden egy, és kerek
Új dimenziókat szülnek fényes erőterek
Tengelyek tövében, a világok közepén
A megtöretett Mag fénye csodaszép hófehér
Új törvény, új rend érkezett vele
A fényesen tündöklő Teremtő szeme
A világnak igaza, a virágnak virága
A káprázat vége, a valóság kovásza
Templomainkból kiűzte a kufársereget
Megbolydult lelkekből ördögöt kergetett
Lénye mindent, és mindenkit beragyog
Előtte nincs kivétel, kicsit és nagyot
Tizenkét házban tizenkét tüze ég
Tizenkét pohárban osztotta fel az Ég
Mindahányunkban elültette a Szentmagot
Szemünkre csókot hintett, mielőtt itt hagyott
